Az ütőgardon vagy más néven gardon, gardony, csipi-süti, olyan húros ritmushangszer, melyet ütővel és csipkedéssel, pengetéssel szólaltatnak meg.
A színpadi megjelenésében az érdekes kinézetű hangszert játékmódja is egyedivé teszi. A laikusok számára, mint a hangzás, mint a látvány szokatlan . „Mi az, ami szól, és vajon mit csinálnak vele? Se nem cselló, se nem dob. Húros hangszer, amin dobolnak?” Nézzünk, hát utána a rendelkezésre álló források, adatok alapján miféle jelenség a gardon?!
A gardon név vélhetően az olasz "bordone" szóból származik, jelentése: Egy hangon kísérő húr. Hasonlóképpen a magyar bőrduda bordó kifejezéséhez, ami ugyan nem húr, hanem síp által megszólaltatott álló alaphang.
|
Dunántúli furulyák
Hatlyukú változatát használták mely általában a pásztorság kezén élt, de nem volt idegen a falusi lakosságtól sem. Előfordult, hogy a gazda adományozta a furulyát a bojtárnak vagy a fiatal pásztornak,hogy csak fújja kint a mezőn,hogy el ne aludjon az állatok őrzése közben .Gazdag díszítéssel adták elő a dallamokat, ezek hasonlítanak legjobban minden hangszer hajlításai-futamai közül az énekelt díszítményekre.
Az oldalfúvós furulya a mai fuvola elődje. Már a XIII. századból, Kassáról származó adataink is tanúskodnak a harántfuvola magyarországi létezéséről. A rendszerint fából, napraforgószárból készített fuvolára hat hanglyukat fúrtak. A fuvola vagy flóta az egész országban elterjedt és kedvelt hangszer volt.
|
Tökcitura, töktambura, tombora, timbora mind ugyanazt a feltehetően perzsa eredetű hangszert jelöli, amely a magyar népzenébe közvetlenül a törököktől, vagy a török elől menekülő délszláv népességtől kerülhetett. Tény, hogy hazai elterjedése szoros kapcsolatban van a magyarországi délszláv letelepedés vonzáskörzetével. Eleinte énekkísérő hangszerként önmagában használták, mint őshazájában. Amióta a 19. század végétől a vonós cigánybandák – és részben a rezesbandák – mintájára a délszlávok között cigányzenészekből álló tambura együttesek jöttek létre, az ország déli tájain – főleg Baja és Mohács környékén – a magyarok között is megjelent a tamburabanda, illetve vonós és pengetős összetételű együttes is. A tamburaváltozatok elnevezéseiket részben a vonós, részben a rezesbandától örökölték: prím, basszprím, brács vagy kontra és tamburabőgő.
|
Moldvai furulyák
ugyanolyan hatlyukú, szűkülő furatú, dugóval ellátott hangszer, mint amilyet egész Erdélyben használnak. Klézse környékén és az északi csángók körében sültü, vagy szűltü a neve. Ez a név a süvöltő melléknévi igenév származéka.mivel a játékos az alsó ajkával kicsit befedi a szélhasító nyílást így egy süvöltő hangot ad a furulya.
A hangszer „dunnyogósan”, vagyis egyfajta a gégében képzett zöngével fújják, s ezzel a technikával tulajdonképpen komplex tánczenei kíséret szolgáltatására alkalmas hangszerré teszik” „A ritmikus duruzsolással,búgással csökken ugyan a melódia hangereje, de lüktetőbbé, tánchoz alkalmasabbá válik a furulyaszó.”.
|
Horváth Árpád
|
Király Dávid
duda, furulyák, tilinka, ének
|
Tárnok Ákos
brácsa, dob, furulyák, koboz, ütőgardon, ének
|
„Egyezernyolcszáznegyvennyolcadik évben,
az Úristen letekintett a földre…”
Mint számos népzenei zenekar mi is fontosnak tartjuk a nemzeti hangvételű témák feldolgozását, azok tolmácsolását. Ezért láttunk neki az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc történéseinek zenés műsorrá formálásához .rolex replica A forradalmat, és a szabadságharcot végigkísérő előadást, rövid prózai betétek is kísérik. Az anekdoták korabeli sajátos humorral átitatottak, csak úgy, mint az egyes dalok németcsúfoló szövegei.
|
|
Az 1997 óta működő Kákics együttes, az utóbbi időkben különös hangsúlyt fektetetett műsoraiban a moldvai csángók zenéjére.
|
|
„Szita-szita péntek, szerelem csütörtök, dob szerda.”
A dob az ősi sámánhit szerint varázserővel rendelkező kultikus tárgy, a természeti népek rituális hangszere. Inkább szertartáshoz kötődött, tánckíséretben inkább az ütőgardont alkalmaztak Gyimesben, Csíkban. Későbbiekben, pergődob formájában figyelemfelkeltő, hirdető szerepe lett a közéletben.
A hangalak feltehetően hangutánzó szóból ered, ellentétben a mongol és török származtatási teóriákkal.
|
A duda valószínűleg az egyik legrégebbi hangszerünk, mert személynévként már 1095-ből ismerjük. A legkorábbi magyarországi ábrázolás egy Mátyás király korabeli Corvin Kódex keretdíszén található, de egy 1514-es röpirat már beszámol arról, hogy a duda más hangszerekkel játszott együtt. Majd nemsokára egy 1519-ben készített ábrázoláson dudaszó kíséretében égetik meg Dózsa Györgyöt. Magyarországon a 16-17. században élte a virágkorát a dudazene, mint ahogy Nyugat-Európában is, ahol ismertek voltak a magyar dudások. Ezt bizonyítják a külföldön megjelent Ungarischer Tantz, a Hayducky és az Ungarescha című kották. A magyar főúri zenében előkelő helye volt a dudásnak, és az egyik legjobban fizetett zenész volt. Egymagában is szolgáltatott zenét, de ha hegedűvel együtt játszott, akkor többnyire a kísérő, alátámasztó szerepet töltötte be.
|
|