Kákics zenekar

Missziónk

A Kákics zenekar küldetése, hogy a magyar népzene gazdag örökségét élővé tegye a mai közönség számára. Ősi hangszereink és dallamaink megszólaltatásával hidat építünk múlt és jelen között, hogy a hagyomány újra közösséget formáló erővé váljon.

Hitvallásunk

• Hagyomány és tisztelet – Megőrizzük és megszólaltatjuk a régi paraszti hangszereket és dallamokat.
  
• Közösség és élmény – A táncházak és koncertek során a zene összekapcsolja az embereket.
• Sokszínűség és gazdagság – Repertoárunkban a Kárpát-medence minden tájegysége helyet kap.

A Kákics zenekart 1997-ben székesfehérvári fiatalok alapították. A kezdetben önmaguk szórakoztatására muzsikáló fiúkat gyarapodó, lelkes közönség vette körül, amelynek hatására az együttest ma már rendszeresen koncertező és táncházazó zenekarként tarthatják számon a magyar népzene kedvelői.

A hazai műsorok mellett ecuadori, perui, olaszországi, indiai, őrvidéki, németországi, felvidéki, erdélyi, bulgáriai, norvégiai és svédországi vendégszerepléseket tudhat maga mögött.

A dalokat általában a gyűjtési területükön ismert hangszerekkel kísérik, amelyek között előszeretettel használnak méltatlanul háttérbe szorult régi magyar paraszti hangszereket is. A pásztorok bőrdudája, a dél-alföldi tekerőlant, a citera, a moldvai tilinka, kaval és sültü vagy a hazánkban élő délszlávoktól átvett tambura – a hagyomány tiszteletét szem előtt tartva – mind illeszkednek abba a zenekar által képviselt színes kaleidoszkópba, amelynek alapját a hegedű, brácsa, bőgő együttes hangzása határozza meg.

Repertoárjuk is ennek köszönhetően sokszínű, melyben a dunántúli és moldvai zenék mellett palóc, rábaközi, gyimesi, székelyföldi, csallóközi, és dél-alföldi dallamok is helyet kapnak.

A népi humor a trufa is megjelenik előadásaikon, de a szokásdallamok sem mellőzöttek mint a lucázás, betlehemezés, regölés vagy a havajgatás. Műsoraikban elhangzanak a dicső 48-as szabadságharc dalai, Kossuth nótái, valamint az I. világháború keservét idéző dallamok.

A katonai szolgálat elől menekülő, betyársorsra jutott szegénylegények énekei mellett, a dalok – a szórakozás, az ünnep, az öröm, a bánat, a mámor és a szerelem korabeli, de örökérvényű népi megfogalmazásaival – a magyar parasztság régen letűnt világába engedik bepillantani a közönséget.

Berki Lilla ének

Kossa Benedek  hegedű, dob, ének

ifj. Tárnok Ákos  nagybőgő, dob, ütőgardon

Tóth Andor  duda, furulya, tilinka, ének Az Óbudai Népzenei Iskolában ismerkedtem meg a pásztorzenével,  majd a Székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakgimnáziumban folytattam tanulmányaimat, ahol a pásztorfurulya mellé a kecskedudát választottam társhangszerként. 2024-ben a váci, Országos Népzenei versenyen saját korcsoportomban első helyezést értem el. Érdeklődési köröm a pásztorkultúra  megismerése, így furulyák készítésével is foglalkozom. Fontos számomra az autentika és a hagyományos dallamkincs használata.   Fontosnak tartom globalizálódó világunkban a magyar identitás erősítését.

Király Dávid duda, furulyák, tilinka, ének

Horváth Árpád hegedű, ének

Tárnok Ákos brácsa, dob, furulyák, koboz, ütőgardon, ének 1978-ban kezdtem klasszikus gitár zenei tanulmányaimat a Székesfehérvári Zeneiskolában (ma Hermann László Zeneiskola). 1980-ban kezdtem, és öt évig táncoltam a Fejér Megyei Népi Együttesben (ma Alba Regia Táncegyüttes) és itt kerültem kapcsolatba a magyar népzenével.  1986-ban hivatásos zenei előadóművészi vizsgát tettem az Országos Rendező Irodánál-nál. 1997-ben alapítottam a Kákics nevű magyar népzenét játszó zenekart, melyben kontrán- Csőgör Róbert és Kneifel György, furulyán-Juhász Zoltán és Dsupin Pál, valamint koboz hangszeren Róka Szabolcs útmutatásai alapján zenélek. Gula Miklós néptánc-pedagógussal összeállított műsorainkból az óvodások és iskolások megismerhetik a magyar parasztság hangszereit, szokásait és táncait.   Fontosnak tartom, hogy a vonós hangszerek mellet a paraszti hangszerek is megjelenjenek előadásainkon.

Közreműködők