"Én is Kossuthtal tartok" - A Kákics zenekar verbuváló műsora

                                 Gula Miklóssal

 Megjöttek a verbuválók, szól a muzsika: hegedű, brácsa, bőgő, zeng az ének.„Kossuth Lajos nem lett volna, katona sem lettem volna”.. Táncra legények, járják a lábak! Mert, aki jól járja, annak van ritmusérzéke, az jó kardforgató lesz. Pereg a dob, közhírré tétetik, a Szabadságharc szent zászlaja alá várják a legényeket.

Nyergeld lovad kis huszárom, mert távoli vidékre megyünk, pattanjunk a lóra! Miki bácsi huszárkapitány megtanít mindenkit lovagolni, és ha már megy, akkor jöhet az eskü. Szóról-szóra, oda-vissza fújni fogja minden fiú óvodás, kisiskolás.

Kislányok, elő a keszkenővel, mert dudaszóra menetelnek a legények a csatába. Addig dalolunk a fonóban, ahol szóljon a tekerő, a citera, ahogy tették a

Dél-alföldön akkoriban. Azután belekóstolhatunk a somogyi leányok legényvárásába is, ha találunk egy hosszúfurulyást. De hát, miért nem találnánk. Itt van kéznél, Tibi bácsi rázendít, ha kimérik a kupájába a porciót.

Ne sajnáljuk tőle!

Aztán jöhet az örömtánc, amikor hazatérnek fiaink a győztes csatából!

Mert „Most szép lenni katonának”!

A katonás verbunk után jöhetnek az ugrósok, a csárdások.

Ha még ez sem volt elég, akkor ráadásul jöhet Miki bácsi szobros játéka moldvai muzsikára- kobozzal, sültüvel, hegedűvel, dobbal.

Az mindig beválik, nem szégyen a katonaviselt, csatát megjárt legényeknek sem.

 Túlestünk a tűzkeresztségen, belekóstoltunk hőseink világába. Jól esik a lelkünknek, mert „Huszár vagyok, nem pocsolyakerülő.”