A mai rövidnyakú koboz lehet, hogy a tulajdonképpen arab-iszlám területen használt ud kelet-európai jogutódja a török ut, hasonló alakú hangszer közvetítésével. A hangszer elnevezése azért válhatott szükségszerűvé, mert valamiképpen meg kellett különböztetni a kor komolyabb elkészítés-technikáját igénylő hangszereitől (Ud, lant).

A jávorfa szelvényekből felépített körte test fenyő fedőlappal egészül ki, erre kerül bőrből vagy mai használatban gyakorta vékony keményfa lap, ami a pengető okozta kopástól, véd. Az érintő nélküli fogólapot fakulcsos, merőleges kulcsház zár. Éppen az érintők hiánya adja a más hangszerrel összetéveszthetetlen tompa, néhol kopogós kobozhangzást. A húrokat régebben állatbélből sodorták, majd ezeket felváltotta a fém és manapság a műanyag húr.

A kettesével felhangolt négy húrcsoport mai leggyakoribb hangolása Aa, Ee, Aa, dd. .

A hangközök megtartásával természetesen léteznek ennél magasabb és mélyebb hangolások is. Moldvában a „régiek” elmondása szerint ennél egy kvart-hangközzel mélyebb hangolást használtak. A koboz húrjait lúdtollból készült pengetővel szólaltatták meg. Egy 1649-ben, Marosvásárhelyen kiadott rendelet értelmében vasárnap a kobzon, cimbalmon, lanton, hegedűn háznál vagy korcsmában zenélő személy hangszerét földhöz veretik, a zenészt pediglen kalickába tetetik. A hangszer utoljára a XVII. Században hallatott népszerűségéről. A korabeli leírás arról tanúskodik, hogy még a kicsiny gyerekek is kobozon játszottak akkoriban.

A ma Havasalföldön, Dél-Erdélyben Bukovinában és Moldvában kedvelt hangszer újból beépült a magyarországi népzenekarok hangszerarzenáljába is. A csángóvonatkozásra elsőként Domokos Pál Péter múlt század elei fényképe utal. A moldvai csángók tánckíséretre használt koboza nem tudni, hogy a cimbalmot utánozta –e, vagy pediglen a cimbalom utánozta- e a koboz ritmizált játékát . Orbán Balázs írja le a hétfalusi csángók táncos összejöveteléről:

"A kobza egy guitareszerű hangszer, melynek öt bordája, rövid nyaka és nyolc húrja van, ezt tollal pengetik, s a zenekarban a nehezen hordozható czimbalmot helyettesíti, s talán nem tévedek, ha ezt a régi költők által használt kobozzal, miként neve is jelöli, ugyanazonosnak tartom."

A hegedűt kísérő hangszer nagyobb táncmulatságokon játszott komoly szerepet. A cigány hegedűsök általában magyar kobzosokkal jártak muzsikálni. A hangszer alkalmas ének kíséretre is, ezt bizonyítja, hogy a középkori ábrázolásokon gyakorta látható az általunk ismert koboz ábrázolása udvari muzsikusok kezében. Maga a költő Zrínyi Miklós is tanulóéveiben kobozon játszott. Az állóharmóniák feszes ritmusú bontásán túl, az alapharmóniától hosszabb ideig eltérő hangmozgást akkordváltással kíséri le.

A mai moldvai magyarok a román cobza szóból eredő kobza néven emlegetik a régebben kobz és buzgony szavakra „hallgató” hangszert. Szerencsére hazánkban egyre népszerűbb a hangszer nem csak a fiatal táncházi muzsikusok között, hanem olyan szólisztikus előadók körében is, akik technikai tudásuk és zenei képzettségük birtokában új (nem a paraszti zenei világot követő) játékstílust teremtettek.

Kiss Lajos

Irodalom:

• Kobzos Kiss Tamás -Hegedű és koboz;
• Mandel Róbert :Magyar népi hangszerek (Móra Kiadó , Budapest 1986);
• Pávai István: Az erdélyi és a moldvai magyarság népi tánczenéje (Teleki László Alapítvány és a Planétás Kiadó, 1993);
• Vargyas Lajos : A magyarság népzenéje (Planétás kiadó és a Mezőgazda Kiadó)
• A Kárpát-medence táncos öröksége IV. A magyarság népzenéje Moldvai táncok –Klézse;
• Somoska- Népzene: Németh László (Hagyományok Háza);
• Magyar Néprajzi Lexikon (Akadémia Kiadó, Budapest)