Menü

Zenék/videók/lemezek

Nagyapám betleheme

„A házról-házra járó, jókívánságos köszöntők ma jóformán alamizsnagyűjtésnek látszanak, de nem lehettek-e
régen az évszakok fordulópontjaira figyelmeztető, szinte rituális jellegű társadalmi események? A jókívánság a civilizált embernek többnyire üres szó. A régi embernek szinte varázserejű érték lehetett, amit szívesen viszonzott tőle telhetően. A sok ünnepi, névnapi köszöntő egy melegebb, barátságosabb, testvéribb, emberszeretőbb népélet emléke.”
/Kodály Zoltán, a Jeles Napok bevezetőjében, 1952./

 

 „A házról-házra járó, jókívánságos köszöntők ma jóformán alamizsnagyűjtésnek látszanak, de nem lehettek-e

régen az évszakok fordulópontjaira figyelmeztető, szinte rituális jellegű társadalmi események? A jókívánság a civilizált embernek többnyire üres szó. A régi embernek szinte varázserejű érték lehetett, amit szívesen viszonzott tőle telhetően. A sok ünnepi, névnapi köszöntő egy melegebb, barátságosabb, testvéribb, emberszeretőbb népélet emléke.”
/Kodály Zoltán, a Jeles Napok bevezetőjében, 1952./
 
 
E gondolatok szellemében állítottuk össze adventi műsorunkat, melyben egy történet fonalára fűztük
fel a különböző magyar vidékek betlehemes és pásztorjáték énekeit. A mesélő – felidézve saját gyermekkorát
– megemlékezik arról a decemberi napról, amikor nagyapja egy poros, fából készült, bábtáncoltatós betlehemet hozott le a padlásról. Miután letisztogatta, ölébe vette unokáját, és a kályhában ropogó tűz mellett mesélni kezdett. Szavai nyomán a kisfiú számára megelevenedik a régmúlt idők karácsonyi szokásainak emléke, ahogy subás, szűrös pásztorok hozzák a csilingelő betlehemet.
 
Ebbe a történetbe ágyazódnak dalaink, amelyeknek egy székesfehérvári bölcsőcske játék
- a szálláskeresés karácsonyi szokásának dramatikus változata - alkotja gerincét. Kíséretül olyan hangszereket választottunk, amik igen népszerűek voltak a paraszti zenében: többek között a kecskeduda, a moldvai koboz, a különböző furulyák, és a tekerő, melyekkel érzékeltetjük a különböző vidékek hangzásait.
 
A műsor szerkesztésénél arra törekedtünk, hogy a zene domináljon a prózai részekkel szemben, hiszen a hagyományban is voltak olyan betlehemes játékok, ahol csak egy-két mondattal érzékeltették a történet előrehaladását a dalok között. A közismert énekek – mint a „Mennyből az angyal” vagy a
„Pásztorok keljünk fel” – mellett kevésbé ismert dallamok is felcsendülnek. Így, mikor a pásztorok tiszteletüket teszik az újszülött Jézusnál, a juhász és a csordás bábok örömükben táncra perdülnek a betlehemben, méghozzá somogyi kanászos dudadallamokra.
 
Történetünkben a mesélő – az egykori kisfiú – az altatódal hatására elszunyókál nagyapja ölében. Álmában távoli országokba kerül, ahol az emberek szintén az ünnepre készülődnek. Spanyol dallamok mellett elkalandozunk Ecuadorba, Peruba és Argentínába is, ahonnét magyarra fordított saját gyűjtésű karácsonyi dalokat adunk elő, együttesünktől megszokott andoki hangszereken. Zenei utazásunk közös énekléssel zárul, felidézve egy magyar bölcsőcske játék búcsúdalát.
 
Vissza