Menü

Műsorszervezőknek

"Ferenc Jóska fújatja a trombitát"

 

"Ferenc Jóska fújatja a trombitát"

 

 A HírBeleBumm Szociális Szövetkezet székesfehérvári szervezetként célul tűzte ki, hogy a centenáriumi évben méltó megemlékezéssel tisztelegjen az I. világháború áldozatai előtt. A műsor az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság támogatásával valósulhatott meg. Ahogy a bevezetőben is említettük a székesfehérvári 17-es Magyar Királyi gyalogezred és a 10-es huszárok rohamaikkal nagyban hozzájárultak dicső győzelmekhez. Másfelől itt meg kell említeni még az olasz fronton a dolomitoknál folyó harcokban elesett Fejér megyei behívottak egyharmada halálozott el.  Fehérváriként mindenképpen fontosnak tartjuk városunk hőseire megemlékezni, azt kiemelve feldolgozni az eseményeket. Mint jó lokálpatriótákhoz illendően székesfehérvári partnert választottunk a téma megjelenítéséhez a Kákics Zenekar személyében. A sokszínű együttes hangszerelésében ideális partner a célunk megvalósításához. Nem csak vonós hangszereket használnak, hanem előtérbe helyezik a parasztság által használt hangszereket is, mint például a tekerőlant, a bőrduda, a gyimesi ütőgardon, a különböző furulyák, a koboz. Ez a későbbiekben fontos lesz, mert a közkatonák a parasztság köréből kerültek ki, így értelem szerűen a dalok szerzői is. Olykor régi stílusú dalokra is énekeltek rá szöveget. A másik fontos érv a Kákics Zenekar mellett, hogy a történelmi Magyarország tájegységeiről játszanak összeállításokat azok jellemző hangszerelésében. Ez lényeges, hiszen a háború sokpólusú történésében több magyar hadszíntéren folytak a harcok, emellett besoroztak székelyeket is.

 

 

"Ferenc Jóska fújatja a trombitát"

 

 A HírBeleBumm Szociális Szövetkezet székesfehérvári szervezetként célul tűzte ki, hogy a centenáriumi évben méltó megemlékezéssel tisztelegjen az I világháború áldozatai előtt. A műsor az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság támogatásával valósulhatott meg.  Ahogy a bevezetőben is említettük a székesfehérvári 17-es Magyar Királyi gyalogezred és a 10-es huszárok rohamaikkal nagyban hozzájárultak dicső győzelmekhez. Másfelől itt meg kell említeni még az olasz fronton a dolomitoknál folyó harcokban elesett Fejér megyei behívottak egyharmada halálozott el.  Fehérváriként mindenképpen fontosnak tartjuk városunk hőseire megemlékezni, azt kiemelve feldolgozni az eseményeket. Mint jó lokálpatriótákhoz illendően székesfehérvári partnert választottunk a téma megjelenítéséhez a Kákics Zenekar személyében. A sokszínű együttes hangszerelésében ideális partner a célunk megvalósításához. Nem csak vonós hangszereket használnak, hanem előtérbe helyezik a parasztság által használt hangszereket is, mint például a tekerőlant, a bőrduda, a gyimesi ütőgardon, a különböző furulyák, a koboz. Ez a későbbiekben fontos lesz, mert a közkatonák a parasztság köréből kerültek ki, így értelem szerűen a dalok szerzői is. Olykor régi stílusú dalokra is énekeltek rá szöveget. A másik fontos érv a Kákics Zenekar mellett, hogy a történelmi Magyarország tájegységeiről játszanak összeállításokat azok jellemző hangszerelésében. Ez lényeges, hiszen a háború sokpólusú történésében több magyar hadszíntéren folytak a harcok, emellett besoroztak székelyeket is.

 

 A program tehát a különböző hadszíntereken születetett, megénekelt katonadalokra épül. Időrendi sorrendben járja körül a világháború fontosabb eseményeit. Eközben korabeli feljegyzésekből, levelekből, jelentésekből idézünk, olvasunk fel. A még hatásosabb élmény érdekében projektorral családi fényképekből, saját gyűjteményekből vetítünk katonákról, bajtársakról fényképeket.

 Az ismeretterjesztés azt a formáját választottuk, ami egyben szórakoztat, katartikus hatást, tehát érzelmeket vált ki. A dalok szövegei erősek: az élet és halál közt lebegő ember reményvesztettségét, néhol reményét is tükrözi. A távolba szakadt magyar ember a szokatlan domborzati környezetben nem talál más ismerőst csak a csillagokat /Kimegyek a doberdói harctérre/, csak az emlékezteti a hazájára. A hosszú doberdói tartózkodás során mindkét fél megsínyli az ottlétet. Lényeges a hit, a vallás szerepe. Az osztrákok, a magyarok, az olaszok is kápolnákat építenek, amit az ember, a politika nem tud megoldani azt már csak az Isten tudja. Az említett dalnak meglepően sok változata van sőt olyannyira beépült a köznyelvbe, hogy  a hazatérők szűkebb hazájuk földrajzi objektumaik elnevezésébe is beleépült.

 

 Célunk az I világháborúval kapcsolatos általános elképzelések helyreigazítása, továbbá a kisember, a közkatona keserű sorsának bemutatása, ami egyben felemelő és hősies. Így van, hiszen a dalok is ilyenek: Bizakodóak, energikusak, aztán a körülmények romlásával válnak fokozatosan elégikussá. A „De szeretnék, de szeretnék a császárral beszélni” kezdetű dal még erőfitogtató, humoros, mondhatni vidám. Ne feledjük a magyar csapatok fontos csatákat nyertek hősies küzdelemmel, és a frontvonalak a háború befejeztével az akkori határokon kívül estek. A sors azonban most sem volt kegyes hozzánk, néha úgy érezhetjük, hogy a történelem kereke nem veszi figyelembe tetteinket, egyszerűen csak forog egyes meghatározó szelek fuvallatára. Aztán nyomon követhető az idő folyásával a változás, ahogy azt a bevezetőben taglaltuk, a végén pedig lemondó is, ám a magyar a reményét sosem veszíti el. Az „Áldja meg az Isten” kezdetű dalban, a mélyen szomorú dallamvezetés ellenére ott van a jövő:

„Ne félj Magyarország, Isten vigyáz reád, ellenség kezébe nem adja határát.”

 Ezt az emelkedettséget és elégiát szeretnénk a közönség fele tálalni a Kákics Zenekarral, zenei köntösben, méltó emlékezetben. A műsort iskolásoknak, felnőtteknek ajánljuk azzal a céllal, hogy nem csak identitástudatuk erősödjön, hanem felkeltsük az érdeklődésüket a téma iránt, hogy ez irányú ismereteiket bővítsék. Fontos, hogy a fiatal korosztály megismerje a dalokat, meghallgassa a visszaemlékezéseket, megismerje azok korabeli nyelvezetét. Azt a tiszteletet és alázatot, ahogy a távolba szakadt hősök szeretteiknek írtak a történésekről, magukról és elsősorban a hazáról, amiért a vérüket áldozták. A műsor a katonaszerzők dalaival tanítja meg a ma gyermekét, diákját szeretni, becsülni a hazát, hiszen a jövő csak nemzet formájában létezik.

Vissza