ugyanolyan hatlyukú, szűkülő furatú, dugóval ellátott hangszer, mint amilyet egész Erdélyben használnak. Klézse környékén és az északi csángók körében sültü, vagy szűltü a neve. Ez a név a süvöltő melléknévi igenév származéka.mivel a játékos az alsó ajkával kicsit befedi a szélhasító nyílást így egy süvöltő hangot ad a furulya.

A hangszer „dunnyogósan”, vagyis egyfajta a gégében képzett zöngével fújják, s ezzel a technikával tulajdonképpen komplex tánczenei kíséret szolgáltatására alkalmas hangszerré teszik” „A ritmikus duruzsolással,búgással csökken ugyan a melódia hangereje, de lüktetőbbé, tánchoz alkalmasabbá válik a furulyaszó.”.